2016. ápr. 29.

Minek?

...avagy akár Miért? is lehetne. Mindegy. Az emberek szeretnek dolgokat felhalmozni, legyen az pénz, kacatok óceánja, de mégis, leginkább a légből kapott problémákat. Ha valami jól működik, akkor sem teheti meg ezt túl sokáig. Kvázi alanyi entrópia. Amikor tartósabb ideig minden rendben van, akkor is törekszik ez az állapot a szubjektumban afelé, hogy ez feloldódjon a hétköznapi közönyösség és mondvacsinált hülyeségek tengerének masszájában. Mint pohár vízben a tintacsepp, ahogy üde változatosságot teremt, mindaddig, míg ismét homogénné nem válik minden.

Szeretik az elvárásokat. Akarnak. Nem örülnek tartósan, hiszen nem az teljesült, mit szeretnének, hanem az, melyet alapvetésnek tekintenek. Ellenben bosszúsak, mert természetesen eme alapvetések a legtöbbször nem válnak valóra.

Függetlenség helyett a függést deklarálják céljuknak. Ha úgy érzik meglelik dependenciájuk tárgyát, köré alakítják problémáik legalább egy részét. Ha nem, akkor a hiányának tulajdonítják ugyanezt.

Véletlenül sem lenne könnyebb az előbbitől megszabadulni. A birtoklással csak pórázt kötnek saját nyakuk köré. S mivel ez nem tetszik aztán nekik, újabb birtokolandó dolgokkal még rövidebbre húzzák maguk láncait. S végül odakötik magukat a boldogtalan, frusztrált élethelyzetbe, melyből már nagyon nehezen képesek szabadulni. Aki, s ami felett "uralkodsz", az uralkodik felettük is.

Hisz fontos a szabadság, nemde? Szabadon megválaszthatod, hogy milyen korlátok köré zárod magad. Szabadon megválaszthatod a személyt, akinek hagyod, hogy elvegye ezt, s örömmel megvásárlod a tárgyakat, melyekkel aztán foglalkoznod kell, csak a létezésük miatt. Viszont, ha ezt nem teszed, akkor meg negatív érzéseket keltenek, amiért a "tieid", s nem élsz a lehetőséggel. Nos, hát végül is olcsó volt az a könyv, de szép a borítója, el kellene már olvasni, ha már három éve megvettem. Hiszen olyan büszke lehetek arra, hogy megvan ez és ez a teljes könyv/filmsorozat, s megvettem a kedvenc előadóm diszkográfiáját (dedikált, limitált kiadás).

Eszmék, gondolatok terén is ugyanez a helyzet. Egyszerűbb hinni valamiben, elfogadni valamit, főleg ha hangzatos, mint empirikus és racionális módon végigjárni. Lehet, hogy az eredmény ugyanaz lesz (úgysem), de legalább tudvalevő is a mögöttes tartalom. S megkérdőjelezhető, szinte az atomokig. Gondolkozz! Könnyebb a ketrecben várni a gondoskodást, mint a szabadban boldogulni. S a szabadban nehéz annak megélni, aki egész életét a ketrecében élte le korábban. De legalább aránylag szabadon dönthetsz zárkád felől, melyre vágysz, hogy önszántadból megfoszd magad az akadályok sikeres leküzdése utáni örömről, a felfedezés és megismerés adta lehetőségekről.